Miért van az ember szíve rejtve?


Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.

- Miért búsulsz Funo? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert.

Uram, te a legkisebb segítségért is
Önmagaddal ajándékozol meg.
Add, hogy mindig önzetlenül
Tudjak segíteni
Keresztjüket viselő felebarátaimon!
Taníts meg bűneimet megsiratva,
Igaz szívvel megtérni!
Taníts meg másokért élő,
Áldozatos szeretetre!
Add, hogy ne pazaroljam el
Örök javaimat,
Hanem megőrizzem
A megszentelő kegyelem égi köntösét,
Legszebb kincsemként ápolva azt!

Gyengeségben kínod legyen az erő,
Gyávaságomban bátorságot,
Szenvedésben vigaszt adjon
Tőrrel átszúrt szíved.
A kereszt fénye legyen lámpásom,
S fájdalma út,
Melyen járva eltalálhatok Hozzád.
Ámen

Emberi igyekezetünk és erőnk még ahhoz is kevés, hogy önmagunkról gondoskodni tudjunk.

Elmélkedés:

A kommunikációs eszközök gyors fejlődésének korában egyre több eszköz áll rendelkezésünkre, hogy akár nagy távolságokból is kapcsolatba kerüljünk emberekkel. Mindeközben azonban veszélynek, illetve káros hatásnak kell tekintenünk azt, hogy a személyes kapcsolatok, beszélgetések leépülnek. Kevesebbet beszélünk, beszélgetünk embertársainkkal és persze Istennel is. Az imádság az Istennel való beszélgetés. Közvetlen, személyes és őszinte beszélgetés.

 Imádság:

Imádság:

Urunk, Jézusunk! Te azt várod tőlünk, hogy téged kövessünk, a te nyomodban járva eljussunk Atyánkhoz és elnyerjük az örök életet. Segíts minket, hogy mindig betartsuk szabályaidat! Erősítsd bennünk a csapatszellemet, az Egyház szeretetét! Segíts minket, hogy sikerrel munkálkodjunk a magunk és mások üdvösségén!

ANGYALOK SEGÍTSÉGÉT KÉRVE, bírom a több hetes rehabilitációs kezelést, ami a beléjük vetett hitem hiánya nélkül, ki sem bírnám! Oly jól végzem a kín tornát, mely segít a rettenetes fájdalmak részleges feloldásában, hogy nélkülük, nem bírnám ki!

 Még tán egy jó erős hét, s itt lehetek végleg, Köztetek!

Most, kaptam két nap kimenőt!Ezzel a blogommal igyekszem az erőmet meríteni továbbra is, s köszönteni MINDEN RÉGI, S ÚJ KEDVES TAGOT!

Hajni klubvezető.

Szeretet

A két születésre váró kisember nagyon szerette egymást a maga világában - szívük csordultig telt a szeretet fényével.
- Így fogjuk szeretni egymást ott is? - kérdezte az aggódó a földre mutatva.
- Ó, igen, bárcsak megnyugtathatnálak...
- Nem félek nagyon, hiszen velem leszel te is... és ez erőt ad mindenhez - vigasztalta magát az aggódó.
- Jól van - fordult feléjük az útra bocsátó -, tudjuk, ismerjük ezt az érzést, ami most a szíveteket nyomja...

A Nő Teremtése

Tékozló fiú

Mindene megvolt, mégis megcsalta magát.
Nem ismert se Istent, se embert, se hazát.
Hátát fordította a szülői háznak,
s nekivágott az ismeretlen határnak.

Faluját elhagyva nem érzett bánatot,
jó anyja fohásza lelkére nem hatott.
Nem érdekelte, inkább felszegte fejét,
s lerázta magáról megszülője kezét.

A határdombról még egyszer visszanézett,
a térdelő alaknak némán leintett.
Nem sarkallta vágya, hogy visszaforduljon,
így elindult csendben a kanyargós úton.

Majd tíz éve annak, hogy mindez megtörtént,
s, hogy szolgálónak állt, idegenek földjén.
Gonosz gazdáitól, kevés ételt kapott,
hogy éhen ne halljon; csalt, lopott, hazudott.

Elfogták, megverték, mély tömlöcbe zárták,
őrzői elvették kék szeme világát.
Sorsán - siránkozva, megátkozott mindent,
elkeseredésében kérlelte Istent:

Ó Uram nézz le rám, az élet vakká tett!
Büszke ifjúszívem, tolvajjá, rabbá lett!
Lelkem fogságban él, testem a börtöne,
s őrzője a világ legönzőbb ördöge!

Egy hófehér galamb szállt görnyedt vállára,
szárnyát rátapasztva, esdeklő ajkára.
Emberi hangon szólt: Mond el, mi a vágyad?
S ő válaszolt: Vigyél egy hírt el Atyámnak!

Üzenem neki, hogy lejárt szolgaságom,
s a mai nap véget ér, bűnös rabságom.
Bocsássa meg nékem mindazt, amit tettem,
bocsássa meg azt, hogy otthonom feledtem!

Fogadjon vissza szolgának, vagy cselédnek,
mindent meg teszek, csak áldjon meg cserébe.
De nem térhetek addig a percig haza,
míg nem ad rá engedélyt, apai szava.

Kössön egy kis csengőt a pusztai kútra,
hogy eljusson hangja, a kanyargós útra.
S ha meghallom a csengő - csilingelését,
az jelzi majd nekem, apám igenlését.

A galamb elrepült, s vele szállt az álma,
rozsdás kulcs fordult cellájának zárjában.
Ismét szabad lett, hát nem is tétovázott,
gyötrelmes útjának újra nekivágott.

Nem tudta mi vár rá, mit hoz majd az élet?
A rögös talajon, egykedvűen lépdelt.
Egyre közelebb ért a faluhatárhoz,
a pusztai kúthoz; lelke bírájához.

Feltámad a szél, s a kis kolomp megszólal.
Amit most hall, az a Legszentebb szívszólam.
De nem csak egy kolomp zeng, kong sok kis harang,
hogy meghallja bizton, ki arra elhalad.

Nyakát gyengéden, egy asszonykéz átfonja,
tudja, hogy őt várta jó anyja titokban.
Ereje elhagyja, lehorgasztja fejét,
és szívére szorítja szülője kezét.

Egymás ölelésében indulnak haza,
útjukat kíséri, szélhárfáknak hada.
Szinte minden ágon himbálódzik csengő,
Mintha a fák gyümölcse zenélne - zengőt.

Végül megérkeznek a szülői házhoz,
s ő leborul esdeklőn anyja lábához.
Jelentse Atyámnak, végre hazatértem,
hogy megbocsátását hason csúszva kérjem!

Állj fel kis fiam, apád régóta halott.
Épp tíz éve annak, hogy magára hagyott.
Utolsó szavaival nekem ezt súgta:
Akassz egy kolompot a pusztai kútra!


Gameboo