Nem adjuk önmagunkat: Talán még nem tudjuk, hogy miért, de egy konkrét céllal születtünk. Ha azonban álarcot viselünk, és nem vagyunk hajlandóak senkinek sem megmutatni az igazi arcunkat, akkor olyan bűnt követünk el, amiért meg fognak haragudni az angyalok.

Ha nem merjük megmutatni magunkat, akkor azzal tulajdonképpen dacolunk az égiekkel, mert ők úgy tartanak szépnek és jónak, ahogy vagyunk. Ha jóban akarunk lenni a magasabb erőkkel, akkor próbáljunk önmagunknak megfelelni, mutassuk meg az igazi arcunkat és lelkünket!

Nem követjük az utunkat: Azzal nincs problémájuk az angyaloknak, ha nem ugrunk bele azonnal a életfeladat teljesítésébe, hanem inkább kalandozunk kicsit, de az dühíti őket, ha egész életünkben kerüljük az életcélunkat. Higgyük el, hogy okkal érezzük a késztetést, mert jók vagyunk az adott dologban!

Az angyalok mindig támogatni fognak az utunkon, függetlenül attól, hogy mi az. Kövessük a számunkra kijelölt utat!

Elpazaroljuk a tehetségünket: Az angyalok elvárják, hogy ne hagyjuk szunnyadni a művészi tehetségünket, hanem használjuk ki, és mutassuk meg azt a világnak. Természetesen nem azt várják, hogy feltűnési viszketegségben szenvedjünk, de azt követelik, hogy osszuk meg másokkal a tehetségünket.

Amikor alkotunk, akkor kiteljesedünk, kifejezzük az érzéseinket, önmagunkat, az érzéseinket. A művészet gyönyörködtet és lelki élményt ad, de maga a művész is lelki változásokon esik át. Ha megfosztjuk a világot ettől az élménytől, akkor az angyalok nagyon meg fognak sértődni.

Saját magunkat büntetjük: Az angyalok ki nem állhatják, ha saját magunkat büntetjük meg valamiért, mert ők azt akarják, hogy bízzuk az égiekre a büntetést, ugyanis ők tudják, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, illetve miképpen büntessenek meg, ha arra tényleg szükség van.

Ne jelentsünk ki olyasmit, hogy az adott bűn miatt két napig nem eszünk, többé nem leszünk szerelmesek, nem barátkozunk! Kerüljük az önbíráskodást magunkkal szemben, és inkább a megbocsátást gyakoroljuk!

Feláldozzuk önmagunkat: Az angyalokat dühíti, ha nem hagyjuk el az alkoholista párunkat, vagy a reménytelenül szerencsétlen, magányos rokont, pedig az egyiket már nem szeretjük, a másik pedig idegileg kikészít.

Legyünk bármekkora empaták, azt be kell látnunk, hogy mikor akadályoznak a saját érzéseinkben, fejlődésünkben az emberek. Az angyalok nem akarják, hogy önzőn viselkedjünk, de azt szeretnék, ha felismernénk az értelmetlen áldozatot.

Az is önfeláldozás, és nem nemes tett, ha a család, gyerekek mellett nincs teljes életünk. Ez egyfajta önzőség, mert őket tesszük felelőssé a saját erőtlenségünkért, gyávaságunkért. Az életben senki sem várja el, hogy feláldozzuk önmagunkat. Ha valaki mégis, akkor az rossz ember. Ha nem akarjuk magunkra haragítani az angyalokat, akkor járjuk a saját életutunkat!