Angyal szállt éjszaka  mellém,

s megsugta, utamon ő kisér.

Hitet adott,álmokat és bátorságot,

Rózsaszín kezébe egy arcot,egyjó barátot,

Elvitte lelkem egy titkos útra,

Megmutatta milyen kegyetlen

Az emberek háborúja.

Megtanított látni,...mindenben a szépet.

Ezt adnám most ajándékul Néked.

Erőt adtál elviselni a nehézséget,

Bátorítást,szép szavakat,reménységet,

Emberré,teljessé csak mások által válunk,

Ha fontosabb a mienknél az ő álmuk.

 Kicsi angyal könnye pereg

vigasztalja égi sereg.

Elveszett a glóriája

egyik felhőn sem találja. 

Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!

és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.

 Szablya István: Nyuszi- mese

Nyúlmamának húsvét táján
nyuszilánya született -
egész népes rokonsága
körülállta, megcsodálta
a kis nyuszigyereket...

Örvendezve babusgatták
nénjei és bátyai
ölbe vették, dédelgették,
majd megették, úgy szerették -
vitték volna játszani...

Hoztak édes sárgarépát,
friss káposztalevelet;
táncoltak, daloltak néki
ám az álmos nyuszi bébi
nem játszott és nem evett...

Nyúlanyó az ajtó mellett
nevette a hajcihőt –
de a végén megsokallta,
és a lármás nyuszihadra
feladta a nyúlcipőt...

                                                      Krisztus támad és eszmél,
                                                     Odukat és kriptákat pattant.

Az angyalok vigyáznak Ránk, ott fent a mennyek ben s itt a Földön is. Élő angyalok élnek ember formát átöltve.

Sajnos vigyázniuk is kell mert itt élnek köztünk a kitaszított angyalok is, akik a földi lét során, bizony "rosszul " viselkedtek! Ők a MORGONCOK, akiknek fekete a szemük, s előszeretetettel szeretik használlni a szemüveget.

Ő miattuk, hatalmas küzdelem folyik a háttérben, de nekünk embereknek,  nincs mitől féljünk! Az angyalok megoldják, s kezdik begyüjteni őket.